Tegnap egészen megható dolog történt velem. Tudod, amikor az embernek az a munkája, hogy sok másik embernek megmutasson valamit, akkor a sok másik ember közül lesz, akinek tetszik a dolog, lesz akinek nem. Néha megtörténik velünk, hogy egy-egy emberrel beszélve abban sem vagyunk biztosak, hogy másnap egyáltalán akarunk-e még dolgozni. Az ilyen emberekről szokta egy kedves barátom azt mondani, hogy "már reggel látják lemenni a napot." Szóval van, aki el tudja venni az ember kedvét az élettől is. Sajnos ez a gyakoribb egyébként ebben az országban, ahol sok ember már reményvesztetté vált a jövővel kapcsolatban.

De néha kisüt a nap. És néha találkozom olyan emberekkel, akikkel beszélgetve úgy érzem, hogy ezekért a pillanatokért érdemes dolgozni. Na ilyen történt tegnap. Egy nagyon kedves régi barátom, akinek az elmúlt években csak a küszködését láttam, hirtelen megértette az általunk ajánlott üzletben rejlő lehetőséget, majd 3 napig nem tudott aludni, és utána 2 nap alatt 12 embernek mutatta meg, és közölte velem, hogy nem szeretne három hónapig várni a három hónapos program teljesítésével, mert szerinte ez az üzlet annyira brutális, hogy ennél sokkal gyorsabban fog nőni. Nem voltak kifogásai, nem várt, nem gondolkodott, hanem azonnal cselekedett, és a döntésétől számított 72 órán belül már megvolt a  saját embere.

Olyan jó látni, amikor valaki felismeri, hogy ténylegesen mit jelenthet az életében, ha jön velünk és részévé válik a csapatnak. Eggyel több ember, aki nemet mond arra, hogy mások határozzák meg az értékét, az életét, az idejét és a lehetőségeit. Minél többen leszünk, annál erősebek leszünk. Ilyenkor érzem, hogy nem szélmalomharc. Hogy vannak itt sokan, akik még életben vannak. Olvastam egyszer egy idézetet: "A legtöbb ember 25 éves korában hal meg, csak 65 évesen temetik el." Hányan de hányan vannak, akik rég feladták, hogy ÉLJENEK. Belefásultak a napi 9-10 óra munkába, és a puszta túlélésért való robotolásba. Mindig jó érzés, amikor valakit fel tudunk rázni, fel tudunk ébreszteni.

Valóban ezt tesszük: mentjük a túszokat az ellenség táborából.

És sajnos el kell fogadnunk, hogy nem mindenki hiszi el, nem mindenki mer belevágni, és nem mindenkinek lesz ereje végigcsinálni.

De tudod, aki egy életet megment, a világot menti meg. Ha láttad a Schindler listáját, akkor tudod... a lelkedben mindig kevésnek érzed majd. De akiknek sikerül, azok hálásak lesznek érte, és továbbadják majd a lángot. Minden élet számít. És ha elég sokáig kitartunk, akkor egyre többen felismerik majd, hogy van más út. Hogy van értelmesebb élet. Elérünk egyszer egy kritikus tömeget.

Nagyon elfáradtam ma, de ezeket a gondolatokat szerettem volna megosztani veled. :)